Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Frank Zappa

 Frank Zappa (Baltimore, 1940. december 21. – Los Angeles, 1993. december 4.) amerikai zeneszerző, gitáros, producer és filmrendező. A mintegy harminc évet átfogó pályafutása alatt írt rockzenei, jazz, elektronikus zenei, nagyzenekari és musique concrète munkákat; életében mintegy 60 nagylemeze jelent meg (halála után is több mint húsz - eddig) a Mothers of Invention együttessel vagy saját neve alatt

Frank Vincent Zappa szülei másodgenerációs szicíliai, illetve görög, arab és francia származású amerikaiak voltak. Miután a család Kaliforniába költözött, Frank 12 éves korában a dobolás iránt kezdett érdeklődni, és Montereyben, egy nyári iskolában zenekari ütősjátékot tanult. Zenei tanulmányai ezenkívül a középiskolában egyfajta fegyelmi büntetésből hallgatott, általa meglehetősen unalmasnak bélyegzett összhangzattan-órákból álltak, és ezzel párhuzamosan már zenekari darabokat kezdett írni zenészekre, zörejekre és magnetofonra, melyek egyetlen előadást értek meg (már 1962-ben), de azt a helyi rádióadó is felvette és sugározta. Ezután dobolt egy Ramblers nevű helyi R&B bandában, majd Lancasterbe költözésük után megalakította a Black-Outs nevű együttest, melyben fehér és afro-amerikai zenészek egyaránt helyet kaptak. A kortárs avantgárd zeneszerző, Edgar Varese Ionisation című műve már korán felkeltette érdeklődését a bonyoloult ritmikai kísérletek iránt, és ez az érdeklődés élete végéig elkísérte. Az elektromos gitár is lenyűgözte, R&B lemezeket kezdett gyűjteni, melyeken gitárszólók voltak hallhatók: Howlin' Wolf, Hubert Sumlin, Muddy Waters, Johnny Guitar Watson és Clarence "Gatemouth" Brown voltak a kedvencei. Ilyen irányú érdeklődését osztálytársa, Don Van Vliet is osztotta, aki később Captain Beefheart néven lett ismert.
1960-as évek 
guitworld-2003-dec2.jpg
1964-ben Zappa, aki akkoriban kamu doo-wop slágereket és B-kategóriás filmek zenéit komponálta, csatlakozott egy helyi R&B-formációhoz, amit The Soul Giants-nek hívtak, tagjai pedig az énekes Ray Collins, a basszusgitáros Roy Estrada és a dobos Jimmy Carl Black voltak. A nevüket Mothersre változtatta, melyhez később lemeztársaságuk, a Verve követelésére változtatták The Mothers of Invention-re . A gitárosok jöttek-mentek, többek között Alice Stuart és Henry Vestine is játszott velük, végül Elliot Ingber csatlakozott hozzájuk. 1966-ban jelent meg a Mothers of Invention nagyszerű, dupla bemutatkozó albuma, a Freak Out!, melynek producere a többek között Cecil Taylor, John Coltrane és Bob Dylan lemezeit is jegyző, afro-amerikai Tom Wilson volt. A lemez vad ütőshangszer-szólamokat, vitriolos protest-dalt ("Trouble Every Day") és számos olyan apró részletet (borítószövegek, paródiák, vicces dolgok a csomagolásban) tartalmazott, ami egyből kultuszt teremtett körülöttük. A Mothers zeneileg is képzett együttes volt, Zappa eklektikus és ötletdús képzeletének kifinomult eszköze. Ingber el is hagyta az őket még a második album, az Absolutely Free megjelenése előtt, őt Zappa ideiglenesen Jim Fielderrel helyettesítette, majd együttesét egy második dobossal, Billy Mundival, a billentyűs játékos Don Prestonnal valamint a szaxofonos Bunk Gardnerrel és Jim Motorhead Sherwooddal bővítette.
Turnék és albumok követték egymást a következő években, utóbbiak közül megemlítendő az Absolutely Free, a (szóló) Lumpy Gravy és a We're Only in It for the Money, mely a hippi-világ és Amerika ezen jelenség által kiváltott reakciójának maró szatírája (s melynek eredeti, megjelenés előtt letiltott borítója a The Beatles Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című lemezének briliáns paródiája); az együttes nevezetes Royal Albert Hall-beli fellépését, az eszelős, rockzenében addig nem nagyon hallható, bonyolult hangszerelésű-dallamvezetésű zenéket (Dog Breath, Pound For A Brown, King Kong) és komplett őrületet pedig az Uncle Meat c. lemez örökíti meg, mely többek között az azonos című film dialógusait egyaránt tartalmazza. Ezzel szöges ellentétben a Cruising with Ruben & the Jets remekbeszabott tiszteletadás a doo-wop korszaknak. A brit rajongókat különösen a Hot Rats, Zappa szólólemeze hozta lázba, falrengető jazz-rockjával, sistergő gitárszólóival, az extravagáns, és talán máig Zappa legnagyobb "slágerének" számító "Peaches En Regaliá"-val és Captain Beefheart cameo-szerepével a "Willie the Pimp"-ben. Ezen korszak hangzását nagyban befolyásolta továbbá "Sugarcane" Harris több lemezen is hallható, bluesos-dögös hegedűjátéka.
Utolsó éveiben Zappa megtalálta azt a zenekart, amely végre maradéktalanul képes volt megvalósítani mindazon "komolyzenei" elképzeléseit, amiket az addigi partnerei csak állandó elégedetlenége mellett tudtak megoldani. A németországi székhelyű, multinacionális Ensemble Modern játéka a The Yellow Shark című, Zappa életében utoljára megjelent lemezen hallható – felszabadult, örömteli játék a halál árnyékában: a koncertsorozat utolsó állomásairól Zappa fokozódó fájdalmai miatt kénytelen volt hazautazni. 1993 májusában, szemmel láthatóan legyengülve az intenzív kemoterápiás kezeléstől, bejelentette, hogy gyógyíthatatlan, mivel a kór a csontjait is megtámadta. A Playboyban adott nagyszabású interjújában azért még megemlíti, "nem kezdtem el szomorú zenét írni csak azért, mert hamarosan meghalok".
Grammy-díj
"A legjobb instrumentális rock előadás", 1988: Jazz from Hell;
"A legjobb albumborító - díszdoboz", 1995: Civilization Phaze III;
"Grammy életműdíj" (posztumusz), 1998;
 
Hanglemezek
Freak Out! (The Mothers Of Invention, 1966)
Absolutely Free (The Mothers Of Invention, 1967)
We're Only in It for the Money (The Mothers Of Invention, 1968)
Lumpy Gravy (Frank Zappa, 1968)
Cruising With Ruben & The Jets (The Mothers Of Invention, 1968)
Uncle Meat (The Mothers Of Invention, 1969)
Hot Rats (Frank Zappa, 1969)
Burnt Weeny Sandwich (The Mothers of Invention, 1970)
Weasels Ripped My Flesh (The Mothers of Invention, 1970)
Chunga’s Revenge (Frank Zappa, 1970)
Fillmore East, June 1971 (The Mothers, 1971)
200 Motels (Frank Zappa, 1971)
Just Another Band From L.A. (The Mothers, 1972)
Waka/Jawaka (Frank Zappa, 1972)
The Grand Wazoo (Frank Zappa & The Mothers, 1972)
Over-Nite Sensation (Frank Zappa & The Mothers, 1973)
Apostrophe (’) (Frank Zappa, 1974)
Roxy & Elsewhere (Frank Zappa & The Mothers, 1974)
One Size Fits All (Frank Zappa & The Mothers of Invention, 1975)
Bongo Fury (Zappa / Beefheart & The Mothers, 1975)
Zoot Allures (Zappa, 1976)
Zappa in New York (Zappa, 1978)
Studio Tan (Frank Zappa, 1979)
Sleep Dirt (Frank Zappa, 1979)
Sheik Yerbouti (Frank Zappa, 1979)
Orchestral Favorites (Frank Zappa, 1979)
Joe’s Garage Act I (Zappa, 1979)
Joe’s Garage Acts II & III (Zappa, 1979)
Tinseltown Rebellion (Frank Zappa, 1981)
Shut Up ’n Play Yer Guitar (Zappa, 1981)
You Are What You Is (Zappa, 1981)
Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch (Zappa, 1982)
The Man from Utopia (Zappa, 1983)
Baby Snakes (Frank Zappa, 1983)
London Symphony Orchestra Vol. I (Zappa, 1983)
Boulez Conducts Zappa: The Perfect Stranger (Zappa, 1984)
Francesco Zappa (Frank Zappa, 1984)
Them or Us (Zappa, 1984)
Thing-Fish (Zappa, 1984)
Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention (Frank Zappa, 1985)
Mystery Disc (1985, 1998, Zappa, 1985)
Does Humor Belong in Music? (Frank Zappa, 1986)
Jazz from Hell (Frank Zappa, 1986)
Mystery Disc 2 (Zappa, 1986, 1998))
London Symphony Orchestra Vol. II (Zappa, 1987)
Guitar (Frank Zappa, 1988)
You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 1 (Zappa, 1988)
Broadway the Hard Way (Frank Zappa)
You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 2 (Zappa, 1988)
You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 3 (Zappa, 1989)
The Best Band You Never Heard in Your Life (Frank Zappa, 1991)
Make a Jazz Noise Here (Frank Zappa, 1991)
You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 4 (Zappa, 1991)
You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 5 (Zappa, 1992)
You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 6 (Zappa, 1992)
Playground Psychotics (Frank Zappa & The Mothers Of Invention, 1992)
Ahead Of Their Time (The Mothers Of Invention, 1993)
The Yellow Shark (Zappa, 1993)
Civilization Phaze III (Frank Zappa, 1994)
The Lost Episodes (Frank Zappa, 1996)
Läther (Frank Zappa, 1996)
Frank Zappa Plays The Music Of Frank Zappa (Frank Zappa, 1996)
Everything Is Healing Nicely (Zappa, 1999)
FZ:OZ (Zappa, 2002)
Halloween (Frank Zappa – Audio DVD, 2003)
Joe’s Corsage (Zappa, 2004)
QuAUDIOPHILIAc (Zappa – kvadrofon Audio DVD, 2004)
Joe’s Domage (Zappa, 2004)
Joe’s XMASage (Zappa, 2005)
Imaginary Diseases (Zappa, 2005)
Trance-Fusion (Zappa Records 2006)
MOFO (2 CD, Zappa Records 2006)
MOFO (deluxe) (4 CD, Zappa Records 2006)
Buffalo (2 CD, Vaulternative, 2007)
The Dub Room Special! (CD, Zappa Records, 2007)
Wazoo (2 CD, Vaulternative, 2007)
One Shot Deal (Zappa Records ZR 20006, 2008)
Joe’s Menage (Vaulternative Records VR 20081, 2008)
The Lumpy Money Project/Object, (3 CD, Zappa Records ZR20008, 2009)
Philly ’76 (2 CD, Vaulternative, 2009)
Greasy Love Songs (Vaulternative, 2010)
Hammersmith Odeon, (3 CD, Vaulternative, 2010)
Feeding The Monkies At Ma Maison, (ZPCD101, 2011)
Carnegie Hall, (4 CD, ZPCD102, 2011)
 
Mothermania – The Best of The Mothers (1969, The Mothers of Invention)
Have I Offended Someone? (1997, Frank Zappa)
Strictly Commercial – The Best of Frank Zappa (1995, Rykodisc)
Strictly Genteel: A "Classical" Introduction to Frank Zappa (1997, Rykodisc)
Cheap Thrills (1998, Rykodisc)
Son Of Cheep Thrills (1999, Rykodisc)
The Secret Jewel Box: Archives Vol. 2. – FZ Original Recordings (2001, Steve Vai)
Zappa Picks By Jon Fishman Of Phish (2002)
Zappa Picks By Larry Lalonde Of Primus (2002)
The Best Of Frank Zappa (2004, Rykodisc)
The Frank Zappa AAAFNRAA Birthday Bundle (2006, iTunes/Zappa Records – csak letölthető formátumban)
The Frank Zappa AAAFNRAAA Birthday Bundle (2008, iTunes/Zappa Records – csak letölthető formátumban)








 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.